2013. április 25., csütörtök

Octavio Paz: Hullámzás

Octavio Paz: Hullámzás

Ha te borostyánszínű kanca vagy
Én a vér útja vagyok
Ha te az első hó vagy
Én a hajnal üszkének szítója
Ha te az éjszaka tornya vagy
Én izzó szeg a homlokodon
Ha te a hajnali dagály vagy
Én az első madárfütty
Ha te kosár narancs
Én az obszidián-kés
Ha te a szikla-oltár
Én a szentségtörő kéz
Ha te a part szegélye
Én a kizöldellő nád
Ha te a felkelő szél
Én az eltemetett tűz
Ha te a vizek szája vagy
Én a moha szája vagyok
Ha te a felhők ligete
Én a balta mely belecsapódik
Ha te a meggyalázott város
Én az eső amely megszenteli
Ha te a sárga hegycsúcs
Én a zuzmó rőt karja rajt
Ha te a kelő nap az égen
Én a vér útja vagyok

Fordította: Somlyó György

2013. április 11., csütörtök

Louis Aragon: A szeretet nem puszta szó

Louis Aragon: A szeretet nem puszta szó

Midőn rámleltél olyan voltam mint egy kivetett kavics a parton
Mint valami fura dolog amit senki se tud mire tartson
Mint régi szextánsra tapadt moszat amit partra hajít a dagály
Mint köd amely kéretlenül az ablakra ül s be-beszáll
Mint mások-hagyta rendetlenség egy szállodai szobasarokban
Mint ünnep utáni reggel a téren szétszórt zsírpapírokban
Mint potyautas aki a vonat-lépcson kuporog
Patak amit eltérítettek útjából a gonosz parti lakók
Erdei vad mely az autók reflektorába belekábul
Éjjeli őr aki hajnalban hazatart robotából
Mint rossz álom mely a börtön homályában sehogyse oszol
Mint madár mely őrjöngve verdes a házban ha fogoly
Mint gyűrű piros nyoma a megcsalt szerelmesek ujján
Mint egy kocsi amit sorsára hagytak állva az utcán
Mint egy eltépett levél mely a szél szárnyán tovaszáll
Mint lesülés a kézen amit otthagyott a tavalyi nyár
Mint téveteg tekintete annak aki érzi messzire tévedt
Mint podgyász amit a megőrzőben ottfeledének
Mint egy ajtó vagy ablak ami nyitva maradt valahol
Mint a seb melyen a villám a fába s a szívbe hatol
Mint egy kő mely az útszélen ott marad emlékeztetőnek
Mint baj mely mint a véraláfutás nem szüntethető meg
Mint hiábavaló hajókürt a távoli tengeren
Mint kés emléke a húsban amely nem múlik el sohasem
Mint elcsatangolt ló amely inna s a mocsár körül ődöng
Mint vánkos amely lázálmas éjjelen összegyűrődött
Mint káprázó szemmel a napra szórt durva szitok
Mint a harag ha látjuk hogy a földön semmi se változott
Úgy leltél te rám az éjben mint egy szóra mely jóvátehetetlen
Mint a csavargóra ki aludni az istállóba hevert le
Mint ebre amely nyakörvén másnak a nevét viseli
Mint egy régvolt emberre aki zajjal és dühhel telis-teli

2013. március 7., csütörtök

Paul Éluard: Itt élni

Paul Éluard: Itt élni


Tüzet raktam, mert elhagyott a kék ég,

tüzet, hogy barátom legyen,
tüzet: legyen mivel a téli éjbe vágnom,
tüzet, hogy élni jobb legyen. 


Neki adtam, amit nekem adott a nap,
erdőt és patakot, szőlőt és búzaföldet,
fészket és madarat, a házat s kulcsait,
virágot, bogarat, prémet s ünnepeket.


És csak a pattogó lángok dalából éltem,
csak melegük jó illatából;
mint elsülyedt hajó, min összecsap a hullám,
és mint aki halott, csak egy elemben éltem.

Fordította: Somlyó György

2013. február 17., vasárnap

Liliane Wouters: Száraz fa


Liliane Wouters: Száraz fa

Égj! Hamvamra gondolok ma,
ha az erdők intenek,
de felel gyengéd dalukra,
ó, tűz, titkos éneked. 

Megszülettem, hogy e barbár
misén, tiszta ünnepen
vadabbul a fogoly vadnál
falon zúzzam a fejem.

Szeretem a láng hevében
szökő glóriát, furán
csap fel a mámor, a szégyen:
a tűz üdvözli urát.

Égni. Üszkösít a vérem,
nincs árnyas zug testemen,
megfogan-e, ha megérem,
dús talajban gyökerem?

Só, kevéske víz, teremni
tudnék sívó homokon,
de nem lelkesít növényi
béke, csak a vége vonz. 

Nyoma sincs fénynek, melegnek
testemben seholse, lám,
a kövek bár szenderegnek,
mindnek a közepe láng.

Zöldelljetek, bamba ágak,
így rendelték istenek,
én égre tartom kiszáradt,
lobogó ág-végemet.

Fordította: Lackfi János

2013. február 13., szerda

Simon Márton: British Petrol

Simon Márton: British Petrol

Budafok, Tétény, Móricz és Csepel-Háros
Ferenc, József, Lipót, Teréz meg Erzsébet város
Gellért, Feri, Szép és Német, Kovácsi és Solymár
Bosnyák, Hősök, Város és Nép. Na hol voltál, hol nem voltál?

Ez Budapest, az a fő, talán tényleg jobb Pécs vagy Szeged,
de neked ez a város, ez a sors, ezt nyerte a sorsjegyed
Romkert Gettó Rózsadomb a Riótól a Ráckertig
olyan mintha cinkelt lenne, de kaparhatod bármeddig
Ez a város egy Herendi, csak nem látod a lomtól
Pest félálom-barkóba, ami önmagára gondol
Budapest Ádám és Éva, épp almatortát esznek
egy keresztrejtvény, ahol minden megfejtés az, h „b.meg„
Pest végtelen pasziánsz, és a gép csal vagy 100 éve
Pesten csak amit elejtesz, az kerül a helyére
majdnem Kasszandra, hiszel neki, pedig mindig téved
Pest az utolsó pohárra a legelső érved,
Pest egy Instant Kőleves, Mumus, Szimpla, Szóda,
Pest kettőfélben benne van 96 óta
Mélypont a Gödörben, Dohány, Fény és retró
a 2070ben átadott négyes metró
Pest kínai tetoválás, ne kérdezd mi, elég a látvány
mert maximum tavaszi tekercs, bár azt hitted, h őszi sárkány,
Pest egy celeb, aki egyszerre két mozgássérült helyen áll,
Pest egy megőrült nyugdíjas, valami királyról kiabál
a Duna gyöngye, szép, színes, szecessziós gésagolyó
két tucat bronzcipő, és két tucat nosztalgia hajó
Kossuth térde, Blaha Lujza, szeles Moszkva, vérmező
Pest egy valaha legendás, ma már csak rákos rendező,
Pest szavazás, dönt helyetted, hiába tartózkodol
a szabadság, ami hatvan éve összesen egy darab szobor
Pest kétmillió főszereplő, és ki tudja, mi még
egy Mundruczó rendezte Terminátor 2 remake
Pest egy öreg, gégemetszett, hazudozó koldus
de akkoris adnod kell neki, hogy nyugodtan alhass
Pest egy nagy üveg lekvár aljában elbújt szilánk
egy eretnek időjós, akit kitagadott Aigner Szilárd,
itt mindenki jobban tud és kicsit jobban gyűlöl
itt te is túlélsz, bár nem látod a parkot a fűtől
Pest szétszakadó szatyor, kevés vagy, hogy elbírhasd
egy 13 éves kurvára spóroló kisnyugdíjas,
egy keleti aluljáró, ami sehonnan visz sehova
Pest a Krsna, ZP, KP, LMP, Stex, Jehova

Itt voltál boldog. Hajnali panelerkély 10 éve, Rákoskeresztúr,
itt kerülgetted a kutyaszart, sétálva éjszakákon keresztül,
paráztál a nyugatiban hogy megkéselnek párszor,
voltál éjjeli városliget, tó, állatkert, sörsátor,
nézted a sötét Városmajort sokáig, félmeztelen
kikezdett veled egy 60 éves nő a hetvenégyesen
hallgattál tesco-s nejlonszatyrot zörögni a Citadellán
elsétáltál rohamrendőrök közt, a kutya se figyelt rád
vártál nőt Móriczon, Moszkván meg a Jászain sokat
néztél mindenkinél magányosabban Jóbarátokat,
locsolgattad más virágát, ettél ingyen és túl drágán,
benézett ablakodon a vár, a hetedik ker., meg a sátán,
túl sok helyen ébredtél, de a lényeget átaludtad -
hogy ha mellényúltál, Pest volt a védőháló alattad

Pest a véredbe kerül, és te odaadod neki, vedd el,
Pest naponta 2 millió orgazmust színlel,
mert senkit nem szeret viszont, de ha megölöd is meghatároz –
hát hogyan viszonyuljon az ember a saját anyagához?

2013. január 31., csütörtök

Salvatore Quasimodo: És mindjárt este lesz

Salvatore Quasimodo: És mindjárt este lesz

Ki-ki magában áll a Föld szívén,
szívébe szúrva egy-egy napsugár,
és mindjárt este lesz.

Fordította: Rónai Mihály András

2013. január 29., kedd

Csoóri Sándor: Arcomra sárt kenek

Napok, hetek…
                      A csillagos ég homokóra;
megfordítja egy kéz, fogy az időm.
Arcomra sárt kenek: ne ismerjetek rám,
ha találkoznánk moziban, utcán, hegytetőn.


Hiába vártam:
                       nem vagyok, aki voltam,
aki látta a fákat megszületni,
vérben úszni a halottakat
s elképzelte, hogy a világgal egy napon,
mint zsebtükrével, magára marad.

Nem a nap jött el, nem az a csönd,
hanem a szél: mellem kosarát földöntő szerelem.
Csak a homály bandái jöttek:
részeg vadászok át a földeken.
Csak a tortahab-szájú szónokok,
csak a papírzsák-fejű rémek;
rikkancsok, háborús földrészeket lobogtatva,
ágyúcső-trombitát hangoltató zenészek.

Csak a szemhéj alatt összetorlódó keresztutak,
ártatlan holtak, elcserélt fejű társak,
tévedéseim,
szégyeneim, mint hosszú gyászmenet
számon kérő kezei hazának és családnak.

Kőrózsák világtalan szeme tapad szememre.
Így nézek én is magamba, világtalan.
Együtt van minden: életem és halálom,
csak az nincs sehol, aki ezt elviselje.