2013. október 8., kedd

Maurice Maeterlinck: Ha visszajön

Maurice Maeterlinck:
Ha visszajön

És mit mondjak, ha egy napon
majd visszaérkezik?
- Azt mondd, hogy vártam rá nagyon
utolsó percemig.

És hogyha kérdezgetne még
és nem ismerne meg?
- Mint nővér, úgy beszélj vele,
tán szenved és beteg.

S ha érdeklődne, merre vagy,
mit mondjak arra, szólj!
- Aranygyűrűmet add neki,
semmit se válaszolj.

S ha majd megkérdi, hogy miért
oly elhagyott szobád?
- Mutasd a hunyt lámpát neki
s a ház tárt ajtaját.

S ha végső órád kérdené
a későn érkező?
- Mondd, mosoly volt az arcomon,
csak hogy ne sírjon ő.

Fordította: Áprily Lajos



2013. augusztus 24., szombat

Else Lasker-Schüler: TIÉD VAGYOK

Else Lasker-Schüler:
 TIÉD VAGYOK

Tiéd vagyok
s rád bukkanok,
ha éjbe borul is a nap.

Egy életen
át s még ma is
kerestelek, kuttalak.

Tiéd vagyok!
Tiéd vagyok!
Tiéd vagyok!

Ajkadat lassan fölnyitod...
Vak s néma lett
a lét, s alél,

s a lomb is és a
fellegek - 
- Csak melyből kettőnk vétetett :
az arany por, aki vagyunk :
- az él!

Fordította: Rónay György

2013. július 23., kedd

Jacques Prévert: A széttört tükör


Jacques Prévert: A széttört tükör

A kis legény ki szüntelen dalolt
a kis legény ki táncot járt fejemben
a kis legény ki ifjúságom volt
                                                                utolsó táncát elcikázta        
s a nagy ünnep sok tarka sátra
egy csapásra mind  összeomlott
és a beállott kopár csendben
sivataggá dermedt fejemben
felcsendült a te boldog hangod
szívszaggató üvegcsengésű
                                                           félő és fájó sikoltása
                                                       messziről jött ajkad hívása
s én két kezem szívemre tettem
                                                                       ahol szikrázva
                                                                       lobbant lángra
felcsattanó kacajod tükörszilánkja.

Fordította: Tamkó Sirató Károly

2013. július 7., vasárnap

Manuel Altolaguirre: Eredj

Manuel Altolaguirre:
Eredj

Az álmaimban nincs hely ahhoz,
hogy élhess. Nincs bennük helyed.
Itt álom minden. Belevesznél.
Eredj, éld máshol életed,
hiszen eleven vagy. Hogyha érc és
kő lenne minden gondolat
fejemben, mondanám: maradj.
De tűz és felleg valamennyi, 
mint kezdetben valamikor
a lét-nélküli ősgomoly.
Eredj. Itt nincs számodra élet.
Az álmaim elégetnének.

Fordította: Baranyi Ferenc

2013. július 5., péntek

Christine Busta: Olajfa Korfu szigetén

Chritine Busta: Olajfa Korfu szigetén

Egyik barátom Korfu szigetén,
én nem voltam jelen,
írás és pecsét nélkül,
csak úgy bizalomra
vett egy olajfát nekem.

Ott áll a fa az öböl peremén
s azóta már legbecsesebb tulajdonom,
oly igen enyém, mint semmi más,
mivelhogy nem tartok rá igényt.

Nem tudok törődni,
nem fogom látni soha életemben,
de létezik.
Tudom, hogy néz a hajók után, 
szállást ad a szélnek és a fénynek,
idegeneket vendégel meg szelíd olajbogyómmal.
Ott messze bárkinek
könnyedén vendégjogot adhatok,
és az én fa és tenger nélküli 
ablakom éjjel, nappal 
csupa érkezés és elindulás.

Évről évre szebb lesz az én olajfám
Titokban már azt kutatom,
ki örökölje.
Hogy Korfumat elérje,
nem kell neki végrendelet.

Fordította: Hajnal Gábor



2013. június 21., péntek

Denise Levertov: Milyen vad hajnalaink voltak

Denise Levertov:
Milyen vad hajnalaink voltak (részlet)

Milyen vad hajnalaink voltak
itt első éveinkben
mikor a házból meztelen szaladtunk
ki a magas fűbe a ház mögé pisilni
s a hegyek fölött fényszerpentineket
láttunk kék és lángszín lobogókat (olyan kéket
amilyen Lilith a teljes napsütés Évája mellett) -
A hajnalcsillag alatt micsoda arany szárnyak 
kápráztatták szemünket
miközben harmat-hűvösen ágyunkig botladoztunk
aludni míg hasunkra süt a nap!

Fordította: Mezey Katalin

2013. június 20., csütörtök

Arturo Onofri: Mily suttogástól...

Arturo Onofri: 
Mily suttogástól...

Mily suttogástól reszket az aranyló

éj mérhetetlen pusztasága? Fent az
égbolt ívén folyó dől át nyugodtan:
szárnyak s ömlő melódiák folyója,
a hajnal tájai felé özönlik.

S a szent szépségek, lám, kibátorodnak

a tündöklő hullámok felszínéig,
álmot lehelnek a halandók össze-
kínzott lelkébe, szerteszórva benne
a kékség boldog, tiszta nevetését.

Az áradat keletre nyúlik, addig,

hol már a nap tajtékosan verődik
örök partjaihoz az éjszakának:
éji folyó: zenévé oldja át a
fény, majd a föld alá hanyatlik útja.

Fordította: Csorba Győző