2013. október 22., kedd

Michel Houellebecq: A testem egy vörös cérnával varrt ruha

Michel Houellebecq:
A testem egy vörös cérnával varrt ruha

A testem egy vörös cérnával varrt ruha;
a szoba vaksötét, csak a szemem dereng,
felkelni nem merek, és érzek idebent
valamit, ami lágy, mozgó, gonosz, puha.

Régóta gyűlölöm ezt a húst, ami él
itt a csontjaimon; ahogy a zsír bevonja,
s ez a nyirkos szivacs rándul a fájdalomra,
és a szervet, amely lent feláll és kemény.

Gyűlöllek, Jézus, és a testünket veled;
a szeretet kihűl, elsiklanak az évek,
és minden eltűnik, semmi újjá nem éled;
élni nincs kedvem, a haláltól rettegek.

Fordította: Oszkó Edina és Horváth Viktor

2013. október 21., hétfő

Else-Lasker Schüler: Dal

Else-Lasker Schüler: Dal

Szemem mögött nagy vizek állanak,
El kell még sírnom mindjöket.

Szeretnék fölszárnyalni, mindig, mindig,
El a költöző madarakkal,

Ó, én szomorú vagyok, 
a hold arca tudja ezt.

Ezért a sok bársonyos áhítat,
ezért az induló hajnal körülöttem.

Mikor szíved kemény kövén
eltörnek csapkodó szárnyaim,

A rigók, mint a gyász rózsái, 
magasra röppentek a kék bokorról,

Minden elfojtott csivogás
ujjongani szeretne.

Szeretnék fölszárnyalni én is,
el a költöző madarakkal.

Fordította: Márai Sándor

2013. október 15., kedd

Jean Rousselot: Hiába teszem

Jean Rousselot: Hiába teszem

Hiába teszem, mert bennem vagy
Bennem dobogsz,
Mintha második szívem volnál.
Hiába teszem, egyre jársz-kelsz
Nesztelen folyosókon, hol tompán szól a vér,
Hiába teszem, tudom itt vagy
Örökké,
Mint a vízcsepp,
Mely a napot kutatja,
És akaratlanul torkon ragadom magam,
Hogy téged fogjalak, hogy kínozzalak
Hogy kitépjelek magamból, mint egy szeget, mint egy kiáltást,
Ki életem fehér falait beszennyezed, akár a mák.

2013. október 9., szerda

Gérald de Nerval: Intés

Gérald de Nerval: Intés

Ember, ne hidd, hogy csak magad gondolkodol
világunkon, ahol mindenből zeng az élet!
Erőket gyűrsz le s mégis szolgaság a béred,
s agyadra nem szorul a mindenség sehol.

Az állatból hozzád szellemek ajka szól,
és mindegyik virág kibomlott szirmú lélek;
az örök szerelem titkát őrzik a fémek;
"érez minden dolog", s mind lényedig hatol.

Félj: világtalan fal szemmel tartja lépted -
igéket rejteget holtnak hitt anyag:
ne tartsd hát esztelen céljaid eszközének!

A sötét lényekben istenek alszanak;
s mint szem, mit héj s a pillák rejtve tartanak:
szűz szellem ég a kő kemény kérge alatt!

Fordította: Képes Géza

2013. október 8., kedd

Maurice Maeterlinck: Ha visszajön

Maurice Maeterlinck:
Ha visszajön

És mit mondjak, ha egy napon
majd visszaérkezik?
- Azt mondd, hogy vártam rá nagyon
utolsó percemig.

És hogyha kérdezgetne még
és nem ismerne meg?
- Mint nővér, úgy beszélj vele,
tán szenved és beteg.

S ha érdeklődne, merre vagy,
mit mondjak arra, szólj!
- Aranygyűrűmet add neki,
semmit se válaszolj.

S ha majd megkérdi, hogy miért
oly elhagyott szobád?
- Mutasd a hunyt lámpát neki
s a ház tárt ajtaját.

S ha végső órád kérdené
a későn érkező?
- Mondd, mosoly volt az arcomon,
csak hogy ne sírjon ő.

Fordította: Áprily Lajos



2013. augusztus 24., szombat

Else Lasker-Schüler: TIÉD VAGYOK

Else Lasker-Schüler:
 TIÉD VAGYOK

Tiéd vagyok
s rád bukkanok,
ha éjbe borul is a nap.

Egy életen
át s még ma is
kerestelek, kuttalak.

Tiéd vagyok!
Tiéd vagyok!
Tiéd vagyok!

Ajkadat lassan fölnyitod...
Vak s néma lett
a lét, s alél,

s a lomb is és a
fellegek - 
- Csak melyből kettőnk vétetett :
az arany por, aki vagyunk :
- az él!

Fordította: Rónay György

2013. július 23., kedd

Jacques Prévert: A széttört tükör


Jacques Prévert: A széttört tükör

A kis legény ki szüntelen dalolt
a kis legény ki táncot járt fejemben
a kis legény ki ifjúságom volt
                                                                utolsó táncát elcikázta        
s a nagy ünnep sok tarka sátra
egy csapásra mind  összeomlott
és a beállott kopár csendben
sivataggá dermedt fejemben
felcsendült a te boldog hangod
szívszaggató üvegcsengésű
                                                           félő és fájó sikoltása
                                                       messziről jött ajkad hívása
s én két kezem szívemre tettem
                                                                       ahol szikrázva
                                                                       lobbant lángra
felcsattanó kacajod tükörszilánkja.

Fordította: Tamkó Sirató Károly