2014. június 17., kedd

Georges Brassens: A rosszhírű

Georges Brassens:
A rosszhírű

Nem dicsekszem, a faluban
Igencsak rossz hírem van.
Zavargok vagy csendben vagyok
Kibeszélnek a parasztok!
Senkit nem bántok én pedig
Saját utam járva mindig.
De a jónép nem kedveli ezt
Nem fújok velük egy lemezt,
Mindenki rosszat mond reám,
Ha nem néma, s van szó a szán.

A nemzetnek nagy ünnepén
Ágyamba' jókat alszom én.
A menetre járó zene,
Fülembe mégse' jusson be.
Pedig az senkit se bánt,
Bár nem csípem a harsonát.
De a jónép nem kedveli ezt
Nem hallgatunk mi egy lemezt.
Nem, a jónép nem kedveli ezt
Nem hallgatunk mi egy lemezt,
Mindenki ujjal mutogat rám
A kartalan az nem, talán.

Ha egy tyúktolvajt kerget épp
Borult aggyal a jónép;
Akadnak fenn lábamon,
Mi előttük útba' vagyon
Bajaik pedig talán nagyok
Ha egy ilyet futni hagyok?
De a jónép nem kedveli ezt;
Velük senkit nem kergetek.
Nem a jónép nem kedveli ezt,
Velük senkit nem kergetek,
A tömeg ezért rámrohan,
Az összes segg kinek lába van.

Jeremiásként sem sírok,
Jövőt ne hazudj látnok,
Kezükbe ha akad kötél,
Nyakamnál lenget majd a szél.
Pedig mi senkinek sem árt:
Rómába nem viszek gyertyát, 
De a jónép nem kedveli ezt
Az úton nem velük megyek.
Nem, a jónép nem kedveli ezt,
Az úton nem velük megyek,
Mindenki előtt lógok emitt,
Csak a vakok nem nézhetik...

2014. május 20., kedd

Else Lasker-Schüler: 
A szerelem csillagai

Életem szemeid előtt úgy várnak,
mint éjek, ha nappalukra vágynak,
s tétován fekszik fölöttük a fülledt álom.

Különös, vasszínű, honvágy-uszályos
csillagok merednek a földre.
Égő karral keresik a szerelmet,
úgy markolnak a jéghideg levegőbe.

Fordította: Rónay György

2014. január 3., péntek

Avetik Iszahakjan: A mindenség tükre vagyok

Avetik Iszahakjan:
A mindenség tükre vagyok

A mindenség tükre vagyok,
Bennem az ég énekel,
Bánat folyóvize zokog,
Édes vágyak égnek el...

Hogyha lelkem zenéjéből,
Elér egy hang, édesem,
Bénító bűvöletéből
Meg nem szabadulsz te sem.

Ha vágyam lángolásából
Egy szikra kebledre hull,
Jéghideg szíved föllángol,
Elégsz, olthatatlanul.

Ha könnyeim patakjából
Egy csepp is kebledre hull,
Könnyű kedved, szép szerelmem,
Mindörökre elborul.

A mindenség tükre vagyok,
Bennem az ég énekel,
Bánat folyóvize zokog,
Édes vágyak égnek el.

Fordította: Bede Anna


2013. november 11., hétfő

Liliane Wouters: EGO

Liliane Wouters: EGO

Semmi nem túl szép nekem. Ládd:
halál vár. Hol? Nem tudom.
Ha ittlétem csak hazugság,
a vastagját akarom.

Volnék a hely, a középpont,
kiben lakozik az Én?
A legjobbat várja gyomrom,
a legjobbra vár vesém.

Én, én, én. Ez alapelvet
szolgálom szokásjogon!
Egy istenünk! Csordalelkek:
ki-ki elsőnek tolong.

Magad imádd, önmagát ő,
én magam. Miért furcsa ez?
Magának mind sokat érő,
másnak meg nem érdekes

Fordította: Lackfi János

2013. október 22., kedd

Michel Houellebecq: A testem egy vörös cérnával varrt ruha

Michel Houellebecq:
A testem egy vörös cérnával varrt ruha

A testem egy vörös cérnával varrt ruha;
a szoba vaksötét, csak a szemem dereng,
felkelni nem merek, és érzek idebent
valamit, ami lágy, mozgó, gonosz, puha.

Régóta gyűlölöm ezt a húst, ami él
itt a csontjaimon; ahogy a zsír bevonja,
s ez a nyirkos szivacs rándul a fájdalomra,
és a szervet, amely lent feláll és kemény.

Gyűlöllek, Jézus, és a testünket veled;
a szeretet kihűl, elsiklanak az évek,
és minden eltűnik, semmi újjá nem éled;
élni nincs kedvem, a haláltól rettegek.

Fordította: Oszkó Edina és Horváth Viktor

2013. október 21., hétfő

Else-Lasker Schüler: Dal

Else-Lasker Schüler: Dal

Szemem mögött nagy vizek állanak,
El kell még sírnom mindjöket.

Szeretnék fölszárnyalni, mindig, mindig,
El a költöző madarakkal,

Ó, én szomorú vagyok, 
a hold arca tudja ezt.

Ezért a sok bársonyos áhítat,
ezért az induló hajnal körülöttem.

Mikor szíved kemény kövén
eltörnek csapkodó szárnyaim,

A rigók, mint a gyász rózsái, 
magasra röppentek a kék bokorról,

Minden elfojtott csivogás
ujjongani szeretne.

Szeretnék fölszárnyalni én is,
el a költöző madarakkal.

Fordította: Márai Sándor

2013. október 15., kedd

Jean Rousselot: Hiába teszem

Jean Rousselot: Hiába teszem

Hiába teszem, mert bennem vagy
Bennem dobogsz,
Mintha második szívem volnál.
Hiába teszem, egyre jársz-kelsz
Nesztelen folyosókon, hol tompán szól a vér,
Hiába teszem, tudom itt vagy
Örökké,
Mint a vízcsepp,
Mely a napot kutatja,
És akaratlanul torkon ragadom magam,
Hogy téged fogjalak, hogy kínozzalak
Hogy kitépjelek magamból, mint egy szeget, mint egy kiáltást,
Ki életem fehér falait beszennyezed, akár a mák.