Michel Houellebecq: A testem egy vörös cérnával varrt ruha

Michel Houellebecq:

A testem egy vörös cérnával varrt ruha

A testem egy vörös cérnával varrt ruha;

a szoba vaksötét, csak a szemem dereng,

felkelni nem merek, és érzek idebent

valamit, ami lágy, mozgó, gonosz, puha.

Régóta gyűlölöm ezt a húst, ami él

itt a csontjaimon; ahogy a zsír bevonja,

s ez a nyirkos szivacs rándul a fájdalomra,

és a szervet, amely lent feláll és kemény.

Gyűlöllek, Jézus, és a testünket veled;

a szeretet kihűl, elsiklanak az évek,

és minden eltűnik, semmi újjá nem éled;

élni nincs kedvem, a haláltól rettegek.

Fordította: Oszkó Edina és Horváth Viktor

Else-Lasker Schüler: Dal

Else-Lasker Schüler: Dal

Szemem mögött nagy vizek állanak,

El kell még sírnom mindjöket.

Szeretnék fölszárnyalni, mindig, mindig,

El a költöző madarakkal,

Ó, én szomorú vagyok, 

a hold arca tudja ezt.

Ezért a sok bársonyos áhítat,

ezért az induló hajnal körülöttem.

Mikor szíved kemény kövén

eltörnek csapkodó szárnyaim,

A rigók, mint a gyász rózsái, 

magasra röppentek a kék bokorról,

Minden elfojtott csivogás

ujjongani szeretne.

Szeretnék fölszárnyalni én is,

el a költöző madarakkal.

Fordította: Márai Sándor

Jean Rousselot: Hiába teszem

Jean Rousselot: Hiába teszem

Hiába teszem, mert bennem vagy

Bennem dobogsz,

Mintha második szívem volnál.

Hiába teszem, egyre jársz-kelsz

Nesztelen folyosókon, hol tompán szól a vér,

Hiába teszem, tudom itt vagy

Örökké,

Mint a vízcsepp,

Mely a napot kutatja,

És akaratlanul torkon ragadom magam,

Hogy téged fogjalak, hogy kínozzalak

Hogy kitépjelek magamból, mint egy szeget, mint egy kiáltást,

Ki életem fehér falait beszennyezed, akár a mák.

Gérald de Nerval: Intés

Gérald de Nerval: Intés

Ember, ne hidd, hogy csak magad gondolkodol

világunkon, ahol mindenből zeng az élet!

Erőket gyűrsz le s mégis szolgaság a béred,

s agyadra nem szorul a mindenség sehol.

Az állatból hozzád szellemek ajka szól,

és mindegyik virág kibomlott szirmú lélek;

az örök szerelem titkát őrzik a fémek;

"érez minden dolog", s mind lényedig hatol.

Félj: világtalan fal szemmel tartja lépted -

igéket rejteget holtnak hitt anyag:

ne tartsd hát esztelen céljaid eszközének!

A sötét lényekben istenek alszanak;

s mint szem, mit héj s a pillák rejtve tartanak:

szűz szellem ég a kő kemény kérge alatt!

Fordította: Képes Géza

Maurice Maeterlinck: Ha visszajön

Maurice Maeterlinck:

Ha visszajön

És mit mondjak, ha egy napon

majd visszaérkezik?

- Azt mondd, hogy vártam rá nagyon

utolsó percemig.

És hogyha kérdezgetne még

és nem ismerne meg?

- Mint nővér, úgy beszélj vele,

tán szenved és beteg.

S ha érdeklődne, merre vagy,

mit mondjak arra, szólj!

- Aranygyűrűmet add neki,

semmit se válaszolj.

S ha majd megkérdi, hogy miért

oly elhagyott szobád?

- Mutasd a hunyt lámpát neki

s a ház tárt ajtaját.

S ha végső órád kérdené

a későn érkező?

- Mondd, mosoly volt az arcomon,

csak hogy ne sírjon ő.

Fordította: Áprily Lajos