Kassák Lajos: Veled vagyok

Előtted megyek,

te énelőttem

a koranap aranylánca

csilingel kezemen.

Hová mégy - kérdezem

feleled - nem tudom.

Siettetném lépteim

de te jobban sietsz.

Előtted én

te én előttem.

Egy kapu előtt mégis megállunk.

Megcsókollak

te nekem adsz csókot

aztán elindulsz szótlanul

és magaddal viszed életem.

Augusto Frederico Schmidt: Az elalvás

Augusto Frederico Schmidt: Az elalvás

Éjjel legyen halálom.

Az ablakok kitárva,

szemem a roppant éjszakába vájjon.

Éjjel legyen halálom.

Megyek mindentől elszakadva rögvest.

Lassan eloldozódom.

Sápadt arcom a gyertyafény formába önti.

Éjjel legyen halálom.

Az ablakok kitárva -

kezed vizet közelít ajkaimhoz,

szemem szomorú fényt iszik szemedből,

mely elfordul, melyet nem ismerek még,

mely fürkész csendben,

rám szegeződve.

Éjjel legyen halálom.

Az ablakok kitárva -

A lelkem messze indul, messze mindenektől.

S ha már mindenki tudja, hogy többé nem vagyok,

és hogy nem térek vissza soha többé, 

felvillan egy pillanatra - a létezőkben

s az eljövőkben - az abszolút megértés.

Fordította: Tótfalusi István

John Glenday:

Vers

Foszlányokból a hold és rongyokból a nap,

Mikor eljön az idő s tovaszállni felkap.

Ingünk szélből, cipőnk anyaföldből volt.

Foszlányokból a nap és rongyokból a hold.