Denise Levertov: Milyen vad hajnalaink voltak

Denise Levertov:

Milyen vad hajnalaink voltak (részlet)

Milyen vad hajnalaink voltak

itt első éveinkben

mikor a házból meztelen szaladtunk

ki a magas fűbe a ház mögé pisilni

s a hegyek fölött fényszerpentineket

láttunk kék és lángszín lobogókat (olyan kéket

amilyen Lilith a teljes napsütés Évája mellett) -

A hajnalcsillag alatt micsoda arany szárnyak 

kápráztatták szemünket

miközben harmat-hűvösen ágyunkig botladoztunk

aludni míg hasunkra süt a nap!

Fordította: Mezey Katalin

Arturo Onofri: Mily suttogástól...

Arturo Onofri: 

Mily suttogástól...

Mily suttogástól reszket az aranyló

éj mérhetetlen pusztasága? Fent az

égbolt ívén folyó dől át nyugodtan:

szárnyak s ömlő melódiák folyója,

a hajnal tájai felé özönlik.

S a szent szépségek, lám, kibátorodnak

a tündöklő hullámok felszínéig,

álmot lehelnek a halandók össze-

kínzott lelkébe, szerteszórva benne

a kékség boldog, tiszta nevetését.

Az áradat keletre nyúlik, addig,

hol már a nap tajtékosan verődik

örök partjaihoz az éjszakának:

éji folyó: zenévé oldja át a

fény, majd a föld alá hanyatlik útja.

Fordította: Csorba Győző