Anna Ahmatova: Zene

Anna Ahmatova: Zene

Benne valami bűvös láng lobog,

egybefonódnak távoli vidékek.

Egyedül vele társaloghatok,

amikor mások közel lépni félnek.

Sírgödrömig kísér, ott sem hagy el,

mikor elhagynak sorra a barátok,

mint tavaszi vihar, zeng, énekel,

mintha megszólalnának a virágok.

Váci Mihály: Mielőtt meghalok

Váci Mihály: Mielőtt meghalok

Mielőtt meghalok, még fulladásig

szagolom ezt a keserű szegfűt;

mielőtt meghalok, még megiszunk

egy szimplát állva együtt.

Mielőtt meghalok, még felhív sok barát,

sok elfelejtett ismerősöm,

kinek egy kézfogását, mosolyát

vagy kéziratát őrzöm.

Mielőtt meghalok, még utoljára

majd elutazom egyszer

nyíló falukba, felpántlikázott

sörényű szelekkel.

Mielőtt meghalok, még kinyitom

az ablakom, az égre nézek,

s a lelkem elviszi egy tavaszba hívó

nyers-szavú vadliba-ének!

Mielőtt meghalok! - de addig elszánt

fájdalmaimmal ölelkezve - élek!

mintha az életem a másik órában

érne szomorú véget.

Énnekem minden órám a végső,

egyetlen óra;

minden csókom olyan, mintha

az utolsó csókom volna.

Úgy nézek égre, földre, nőkre,

szemekbe, csillagokra,

mint üveges szemmel a búcsúzó,

ki int már haldokolva.

Mint elítéltnek a végső kívánság,

az utolsó pohár bor:

az énnekem az óra, perc,

s nem veszem el a számtól.

Pilinszky János: Miféle földalatti harc

Pilinszky János: Miféle földalatti harc

Napokra elfeledtelek,

döbbentem rá egy este,

üres zsebemben álmosan

cigarettát keresve.

Talán mohó idegzetem

falánk bozótja nyelt el?

Lehet, hogy megfojtottalak

a puszta két kezemmel.

Különben olyan egyremegy,

a gyilkos nem latolgat,

akárhogy is történhetett,

te mindenkép halott vagy,

heversz, akár a föld alatt,

elárvult szürke hajjal,

kihamvadt sejtjeim között

az alvadó iszapban.

Így hittem akkor, ostobán

tünődve, míg ma éjjel

gyanútlan melléd nem sodort

egy hirtelen jött kényszer,

az oldaladra fektetett,

eggyévetett az álom,

mint összebújt szegényeket

a szűkös szalmazsákon.

Mint légtornász, az űr fölött

ha megzavarja párja,

együtt merűltem el veled

alá az alvilágba,

vesztemre is követtelek,

remegve önfeledten

mit elrabolt az öntudat

most újra visszavettem!

Mint végső éjjelén a rab

magához rántja társát,

siratva benne önmaga

hasonló sorsu mását,

zokogva átöleltelek

és szomjazón, ahogycsak

szeretni merészelhetünk

egy élőt és halottat!

Véletlen volt, vagy csapda tán,

hogy egymást újra láttuk?

Azóta nem találhatom

helyem se itt, se másutt!

Blaise Cendars: Szigetek

Blaise Cendars: Szigetek

Szigetek

Szigetek

Szigetek amelyek földjére sosem léphetünk

Szigetek ahol sosem szállhatunk ki

Szigetek dús növénytakaróval

Szigetek lapulók mint a jaguárok

Szigetek némák

Szigetek mozdulatlanok

Szigetek felejthetetlenek és névtelenek

Cipőmet áthajítom a hajókorláton

mert nagyon szeretnék

eljutni hozzátok

Blaise Cendars: Kassák Lajos

Francis Ponge: Körhinta

Francis Ponge: Körhinta

Akár ha körhintán

Éjszín ló forog

Kísérteties

Este így robog

Óriási udvar

Körül kanyarog

Kitárulva már

Lila alkonyat

Reménye elé

Mint egy szekfü-szál.

Fordította: Weöres Sándor

André Breton: Szabad társulás

André Breton: A szabad társulás

Asszonyom haja rőzsetűz

Gondolatai forró villámok

Alakja homokóra

Asszonyom alakja tigrisfogak közé került vidra

Asszonyom szája a végső nagyságrendü csillagok kokárdája és bokrétája

Fogai fehér földön fehéregerek nyomai

Nyelve ámbra és dörzsölt üveg

Asszonyom nyelve tőrrel átszúrt ostya

Nyelve szemnyitó-hunyó baba

Nyelve hihetetlen kő

Asszonyom szempillái gyerek-írás rúdjai

Szemöldöke fecskefészek szegélye

Asszonyom halántéka melegház tetőcserepe

És ablaküvegen pára

Asszonyom válla pezsgő

És delfinfejü forrás a tükör alatt

Asszonyom csuklója gyufaszál

Asszonyom ujja véletlenség és kőr ász

Ujja learatott széna

Asszonyom hónalja menyét és bükkmakk

Szent Iván éjén

Fagyalbokor és csigahéj

Karja tengerhab és gát

És gabonának s malomnak keveréke

Asszonyom combja rakéta

Mozgása óraszerkezet és kétségbeesés

Asszonyom bokája bodzabél

Asszonyom lába iniciálé

Lába kulcsköteg és részeg hajóácsok

Asszonyom nyaka hántolatlan árpa

Asszonyom torka aranyvölgy

És zuhatag ágyában találka

Keble éj

Asszonyom keble tengeri vakond túrása

Asszonyom keble rubin szakadék

Keble harmatos rózsa rémképe

Asszonyom hasa a napok-éjek kitárt legyezője

Hasa óriási köröm

Asszonyom háta fölfelé menekülő madár

Háta kéneső

Háta sugár

Tarkója görgő szikla és áztatott kréta

És pohár hullása melyből ittak éppen

Asszonyom csípője hajócska

Csípője ragyogás és nyílvessző tolla

És fehér páva tollainak szára

Rejtett ringással

Asszonyom tompora homokkő és cement

Asszonyom tompora hattyu háta

Asszonyom tompora tavasz

Öle gladiolusz

Asszonyom öle csomagolnivaló és csőrösemlős

Asszonyom öle moszat és ódon cukorkák

Asszonyom öle tükör

Asszonyom szeme csupa könny

Szeme ibolyaszinü falitábla és mágnestű

Asszonyom szeme szavanna

Asszonyom szeme víz fegyházi ital

Asszonyom szeme folyton fejsze alatti fa

Szeme vízszintes lég- és föld- és tűzszintes

Fordította: Weöres Sándor

Louis Aragon: Nincs boldog szerelem

Louis Aragon: Nincs boldog szerelem

Semmi sem végleg az emberé Gyöngesége 
Ereje szíve sem S hogyha kitárja két 
Karját árnyéka a kereszt árnyéka épp 
S csak összetöri ha öleli örömét 
Furcsa és keserű meghasonlás a léte 
És nem boldog a szerelem

Élete Olyan az mint a másfajta sorsra 
Szánt fegyvertelenül szolgáló katonák 
Hajnalban kelteni őket mi haszna hát 
Ha estére is éppoly tétlen-tétovák 
Mondjátok Életem De ne könnyeket ontva 
És nem boldog a szerelem

Szerelmem gyönyörű szerelmem szenvedésem 
Magamban hordalak mint sebzett madarat 
S nem sejtve néznek ők hol utunk elhalad 
Ismétlik a szivem szőtte szép szavakat 
Melyek nagy szemedért meghaltak alig-élten 
És nem boldog a szerelem

Késő nincs már idő az élni-tanuláshoz 
Egy szívvel sírjuk el mikor az éj takar 
Mennyi kínból fakad akármi röpke dal 
Percnyi kis örömért fizetni mennyi jaj 
S mennyi bú könnye kell egy gitár dallamához 
És nem boldog a szerelem

Nincs szerelem amely fájdalommá ne érne. 
Nincs szerelem amely ne gyötörne szivet 
Nincs szerelem amely ne hervasztana meg 
S hazám szerelme is éppúgy mint a tied 
Nincs szerelem amely ne zokogáson élne
És nem boldog a szerelem
De a kettőnké kedvesem

Fordította: Rónay György

Miguel Hernández: Engem három seb éget

Miguel Hernández: Engem három seb éget

Engem három seb éget:

a szerelem,

a halál,

és az élet.

Három seb kínja vár: 

az élet,

a szerelem

és a halál.

Az én három sebem:

az élet,

a halál

s a szerelem.

Fordította: Somlyó György

Paul Éluard: SZABADSÁG

Paul Éluard: SZABADSÁG

Kis irkalapjaimra,

padomra és a fákra,

a porra és a hóra

felírlak én.

 Minden beírt papírra,

s minden üres papírra,

hamura, kőre, vérre

felírlak én.

Ó képek aranyára,

harcosok fegyverére,

királyi koronákra

felírlak én.

Erdőre, pusztaságra

fészekre, rekettyésre,

zengő gyermekkoromra

felírlak én.

Az éj csudáira,

fehér cipó napokra,

szerelmes évszakokra

felírlak én.

Az elrongyolt egekre,

a nap lápos vizére,

s a tünde hold tavára

felírlak én.

Mezőre, láthatárra,

szárnyrakelt madarakra,

az árny malmaira

felírlak én.

Felhő pillékre és

verítékző viharra,

a méla, unt esőre

felírlak én.

Szikrázó villanásra,

színek tornyaira

s a meztelen valóra

felírlak én. 

A fürge kis dűlőkre,

a fennlengő utakra

és égrenyúlt terekre

felírlak én.

A fényre, mely kigyullad,

a fényre, mely elalszik,

sok régi otthonomra

felírlak én. 

Szobámnak a tükörben

kettészelt gyümölcsére

ágyam üres héjára

felírlak én.

Nyalánk kis kutyusomra,

két nagy tapsi fülére,

balog mancsára is

felírlak én.

Ajtóm szűk padlatára,

meghitt kis tárgyaimra,

az áldott lángú tűzre

felírlak én.

A nyíló női testre,

baráti homlokokra

és felémtárt kezekre

felírlak én. 

Döbbenet ablakára,

figyelmes ajk-ívekre,

s csönd fölé magasan

felírlak én.

Feldúlt rejtekeimre,

ledőlt fároszaimra,

búmnak merő falára

felírlak én.

A vágytalan hiányra,

a meztelen magányra,

a halál lépcsejére

felírlak én.

A boldog gyógyulásra,

a szétfoszló veszélyre

s az újszülött reményre

felírlak én.

S ez egy szó erejével

kezdek el újra élni,

hogy felismerjelek s neven

nevezzelek:

SZABADSÁG.

Fordította: Somlyó György

Jacques Prévert: Paris at night

Jacques Prévert: Paris at night

Három gyufaszál lobban a fekete éjben

az első, hogy lássam az arcodat

a második, hogy lássam a szemed

a harmadik, hogy lássam az ajkadat

aztán legyen sötét, hogy tudjam: nem volt bódulat,

hogy megcsókoltalak.

Fordította: Rácz Olivér

Robert Sabatier: Vérfertőzés

Robert Sabatier: Vérfertőzés

Egy fát szerettem, lombjával fülembe

suttogott, s én vérfertőzésbe estem

testvéremmel, jeges szélben, a fával.

Seregnyi madár született belőle

s furcsa gyümölcsök, melyek viszonoztak

az ajkaknak csókot és harapást.

Már nem tudom kit várok s kire vágyom,

a természet örökre fogva tart.

A nők változnak, mint az évszakok.

Én fa vagyok és faként tűnök el

rendhagyó szerelmeim erdejében.

Fordította - Somlyó György 

Jules Supervielle: A Világtérképet becézem

Jules Supervielle: A Világtérképet becézem

A földgömböt a kezembe véve,

simogató ujjam alatt

hegyek s erdők sarjadzanak,

s én, bukva nagy folyók vizébe,

árjukkal együtt sietek

a szédületes tengerek

felé, merítve szememet

egy más világ igézetébe.

Fordította: Somlyó György

Ladányi Mihály: Utánad kószálok

Ladányi Mihály: Utánad kószálok

Utánad kószálok amikor egy nőt követek egész este

és a koszos lépcsőházakban is miattad ácsorgok csak

arra várva, hogy Te nyitsz ajtót, Te sehol sem található.

Ezek a versek is, amiket mostanában mondogatok,

esetlenül és remélnytelenül várnak Rád.

Ó nem félek a nőktől, ismerem őket, és szájon csókolom aki megadatik,

de aztán újra csak egész este követek valakit

aki a sarkon visszapillant

és újra látom nem Te vagy.

Ma is a másik utcában ring a szoknyád

és én meggyújtva villanyom

sokáig nézem az alvó lányt

aki feljött este

hisz keres valakit akárcsak én amikor egy nőt követek

mert ismerős, ahogy hajába túr a szél

és feketén széjjelteríti vállain

Az álmaim.

Else Lasker-Schüler: Táncdalom

Else Lasker-Schüler: Táncdalom

Belőlem sötét tánczene kel,

nyög lelkem százfelé hasítva;

balsorsom az ördög viszi el,

hogy üszkös szívére szorítsa.

Életem zúgva szerte száll, 

és repül  hajamból a rózsa,

így táncolok ezer éve már,

első örökléteim óta.

Fordította: Rónay György

Dsida Jenő: Megbocsátod-é?

Dsida Jenő: Megbocsátod-é?

Szél vagyok.

Megbocsátod-é,

hogy port hintettem égszínkék szemedbe?

Nap vagyok.

Megbocsátod-é,

hogy leperzseltem hófehér karod?

Ősz vagyok.

Megbocsátod-é,

hogy ingválladra tört levelet szórtam?

Fű vagyok.

Megbocsátod-é,

hogy megcsiklandtam rámtipró bokádat?

Víz vagyok.

Megbocsátod-é,

hogy áztattalak forró könnyesőben?

Árny vagyok.

Megbocsátod-é,

hogy véletlenül arcodra vetődtem?

William Henry Davies: Ráérés

William Henry Davies: Ráérés

Mit ér annak az élete,

aki nem bámészkodhat sose?

Ki nem mereng, bokrok tövén, 

hosszan, mint a juh vagy a tehén.

Nem nézi fák mókusait, 

hogy rejtik a fűbe makkjaik.

Nem ér rá látni a patak 

tükrén a nappali csillagokat.

S fordulni, ha villan a Szép,

s figyelni, hogy táncol, ha lép.

S kivárni, boldog ajkaira 

hogy gyúl át szeme mosolya.

Koldus annak az élete,

aki nem bámészkodhat sose.

Fordította: Szabó Lőrinc

Henri Michaux: Vigyetek el

Henri Michaux: Vigyetek el 

Vigyetek el egy vitorlás naszádon,

egy ócska, kedves vitorlás naszádon,

az orrán, vagy, mit bánom, a habokban,

csak veszítsetek el messze, de messze.

Egy másik század kocsijában.

A hó csalóka bársonyában.

Egy-két kutya lehelletében.

A holt avar tünékeny seregében.

Vigyetek el csókokban, de vigyázva.

A táguló és szűkülő tüdőkben.

Tenyerek szőnyegén és mosolyukban.

Hosszú csontok és izületek folyosóin. 

Vigyetek el, vagy inkább rejtsetek el.

Fordította: Somlyó György

Octavio Paz: Két test

Octavio Paz: Két test 

Két összesímuló test

van hogy két lomha hullám

s az éj az óceán. 

Két összesímuló test

van hogy két puszta szirt és

az éj sivatag.

Két összesímuló test

van hogy két vén gyökér mely

belemélyed az éjbe.

Két összesímuló test

van hogy két mennydörgés és

a villámlás az éj. 

Két összesímuló test

két csillag mely lefut

az üres ég alá.

Fordító: Somlyó György

Jules Supervielle: A Naphoz

Jules Supervielle : A Naphoz

Nem az a fontos, hogy tűz legyünk, hanem hogy csak

egy kis tüzet

rakjunk magunknak, hogyha fázunk, és átjár a nyirkos

hideg,

nem az a fontos, hogy egy kimért országúton haladjunk

szüntelen,

hanem hogy tudjunk kószálni egy kicsit, mint a

bóklászva legelő szamár,

nem az a fontos, hogy mindenütt legyünk, hanem hogy 

válasszunk egy kis zugot,

legyen az fa vagy ház, vagy asszony, vagy egy darab

kenyér.

Egyszer majd kifejtem neked, mi az ég, mik a csillagok,

s mi vagy te magad is, ártatlan aranyaddal,

néhány vázlatot rajzolok majd az éj fekete táblájára,

de minden fényt kioltva jöjj, ha meg akarod érteni.

Fordította: Rónay György