Avetik Iszahakjan: Békegyűrű
A fagy kapuin léptem át
Keserűségem kapuin
Hogy ajkon csókolhassalak
Már szobánkra szűkült a város
Hová a rossz dagálya is
Csak elülő tajtékokat vet
Békegyűrűm már csak te vagy
Ki megtanítsz hogy mi az ember
Mikor már épp kétségbe vonnám
Hogy léteznek hozzám hasonlók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése