Friedrich Nietzsche: Elhagyatva
A varjúraj
város felé surrog tova:
hó lesz hamar -
boldog, kinek van otthona.
Sötéten állsz,
s hátra meredsz - mióta már!
Mondd: merre szállsz
a tél elől, bolond madár?!
Feléd havas
sivár puszták ásítanak!
Nem nyughat az,
ki oly kifosztott, mint te vagy.
Sors átka ver:
téli bolyongással gyötör,
füst vagy, amely
mind hidegebb egekbe tör.
Károgd siket
pusztákba hörgő gyászdalod!
Vérzik szíved?
Dacba, jégbe takarhatod!
A varjúraj
város felé surrog tova:
hó lesz hamar -
jaj, akinek nincs otthona!
Fordította: Képes Géza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése