Eugéne Guillevic: Dal
Talán bizony még el se jött,
s te már ölelni hitted őt.
Tán soha meg se született
a múltad, ő , a hitvesed.
Talán bizony karodba volt,
s te úgy beszéltél róla: holt.
Talán lángolt a teste épp,
s neked lángolt, szép volt, be szép.
Tán két tekintetet vetett -
egyet reád, s egyet kire?
Talán bizony jó volt s szelíd,
s csak te vájtál a szívedig.
Talán elvérzett véredért,
hogy te ily bűntelen legyél.
Tán megszületett, tán halott,
immár hordhatja éj s napod.
Talán bizony úgy szeretett,
hogy végleg itt maradt veled.
Ha jött, nem is ment el sosem,
és hozzád simul meztelen.
Fordította: Somlyó György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése