Manuel Altolaguirre:
Szemem légbe tárt, nagy ablak
Szemem légbe tárt, nagy ablak,
mintha az ég szeme volna.
Engem nézeget belülről,
minden titkomat kibontja.
Nyitott szemmel, mit se látva,
néha hosszan elborongva,
fájdalmamat mélyre rejtem,
s bennem szenvedések pokla.
A levegő hosszan néz rám,
mintha testemben zokogna,
vérembe szivárog könnye,
csontjaimba és husomba,
sárrá lesz, csírázni készül
gyökerek között bolyongva.
Szemem légbe tárt, nagy
mintha az ég szeme volna.
A levegő mindörökre
emlékezik majd kínomra.
Fordította: Rab Zsuzsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése