2013. november 11., hétfő

Liliane Wouters: EGO

Liliane Wouters: EGO

Semmi nem túl szép nekem. Ládd:
halál vár. Hol? Nem tudom.
Ha ittlétem csak hazugság,
a vastagját akarom.

Volnék a hely, a középpont,
kiben lakozik az Én?
A legjobbat várja gyomrom,
a legjobbra vár vesém.

Én, én, én. Ez alapelvet
szolgálom szokásjogon!
Egy istenünk! Csordalelkek:
ki-ki elsőnek tolong.

Magad imádd, önmagát ő,
én magam. Miért furcsa ez?
Magának mind sokat érő,
másnak meg nem érdekes

Fordította: Lackfi János

2013. október 22., kedd

Michel Houellebecq: A testem egy vörös cérnával varrt ruha

Michel Houellebecq:
A testem egy vörös cérnával varrt ruha

A testem egy vörös cérnával varrt ruha;
a szoba vaksötét, csak a szemem dereng,
felkelni nem merek, és érzek idebent
valamit, ami lágy, mozgó, gonosz, puha.

Régóta gyűlölöm ezt a húst, ami él
itt a csontjaimon; ahogy a zsír bevonja,
s ez a nyirkos szivacs rándul a fájdalomra,
és a szervet, amely lent feláll és kemény.

Gyűlöllek, Jézus, és a testünket veled;
a szeretet kihűl, elsiklanak az évek,
és minden eltűnik, semmi újjá nem éled;
élni nincs kedvem, a haláltól rettegek.

Fordította: Oszkó Edina és Horváth Viktor

2013. október 21., hétfő

Else-Lasker Schüler: Dal

Else-Lasker Schüler: Dal

Szemem mögött nagy vizek állanak,
El kell még sírnom mindjöket.

Szeretnék fölszárnyalni, mindig, mindig,
El a költöző madarakkal,

Ó, én szomorú vagyok, 
a hold arca tudja ezt.

Ezért a sok bársonyos áhítat,
ezért az induló hajnal körülöttem.

Mikor szíved kemény kövén
eltörnek csapkodó szárnyaim,

A rigók, mint a gyász rózsái, 
magasra röppentek a kék bokorról,

Minden elfojtott csivogás
ujjongani szeretne.

Szeretnék fölszárnyalni én is,
el a költöző madarakkal.

Fordította: Márai Sándor

2013. október 15., kedd

Jean Rousselot: Hiába teszem

Jean Rousselot: Hiába teszem

Hiába teszem, mert bennem vagy
Bennem dobogsz,
Mintha második szívem volnál.
Hiába teszem, egyre jársz-kelsz
Nesztelen folyosókon, hol tompán szól a vér,
Hiába teszem, tudom itt vagy
Örökké,
Mint a vízcsepp,
Mely a napot kutatja,
És akaratlanul torkon ragadom magam,
Hogy téged fogjalak, hogy kínozzalak
Hogy kitépjelek magamból, mint egy szeget, mint egy kiáltást,
Ki életem fehér falait beszennyezed, akár a mák.

2013. október 9., szerda

Gérald de Nerval: Intés

Gérald de Nerval: Intés

Ember, ne hidd, hogy csak magad gondolkodol
világunkon, ahol mindenből zeng az élet!
Erőket gyűrsz le s mégis szolgaság a béred,
s agyadra nem szorul a mindenség sehol.

Az állatból hozzád szellemek ajka szól,
és mindegyik virág kibomlott szirmú lélek;
az örök szerelem titkát őrzik a fémek;
"érez minden dolog", s mind lényedig hatol.

Félj: világtalan fal szemmel tartja lépted -
igéket rejteget holtnak hitt anyag:
ne tartsd hát esztelen céljaid eszközének!

A sötét lényekben istenek alszanak;
s mint szem, mit héj s a pillák rejtve tartanak:
szűz szellem ég a kő kemény kérge alatt!

Fordította: Képes Géza

2013. október 8., kedd

Maurice Maeterlinck: Ha visszajön

Maurice Maeterlinck:
Ha visszajön

És mit mondjak, ha egy napon
majd visszaérkezik?
- Azt mondd, hogy vártam rá nagyon
utolsó percemig.

És hogyha kérdezgetne még
és nem ismerne meg?
- Mint nővér, úgy beszélj vele,
tán szenved és beteg.

S ha érdeklődne, merre vagy,
mit mondjak arra, szólj!
- Aranygyűrűmet add neki,
semmit se válaszolj.

S ha majd megkérdi, hogy miért
oly elhagyott szobád?
- Mutasd a hunyt lámpát neki
s a ház tárt ajtaját.

S ha végső órád kérdené
a későn érkező?
- Mondd, mosoly volt az arcomon,
csak hogy ne sírjon ő.

Fordította: Áprily Lajos



2013. augusztus 24., szombat

Else Lasker-Schüler: TIÉD VAGYOK

Else Lasker-Schüler:
 TIÉD VAGYOK

Tiéd vagyok
s rád bukkanok,
ha éjbe borul is a nap.

Egy életen
át s még ma is
kerestelek, kuttalak.

Tiéd vagyok!
Tiéd vagyok!
Tiéd vagyok!

Ajkadat lassan fölnyitod...
Vak s néma lett
a lét, s alél,

s a lomb is és a
fellegek - 
- Csak melyből kettőnk vétetett :
az arany por, aki vagyunk :
- az él!

Fordította: Rónay György

2013. július 23., kedd

Jacques Prévert: A széttört tükör


Jacques Prévert: A széttört tükör

A kis legény ki szüntelen dalolt
a kis legény ki táncot járt fejemben
a kis legény ki ifjúságom volt
                                                                utolsó táncát elcikázta        
s a nagy ünnep sok tarka sátra
egy csapásra mind  összeomlott
és a beállott kopár csendben
sivataggá dermedt fejemben
felcsendült a te boldog hangod
szívszaggató üvegcsengésű
                                                           félő és fájó sikoltása
                                                       messziről jött ajkad hívása
s én két kezem szívemre tettem
                                                                       ahol szikrázva
                                                                       lobbant lángra
felcsattanó kacajod tükörszilánkja.

Fordította: Tamkó Sirató Károly

2013. július 7., vasárnap

Manuel Altolaguirre: Eredj

Manuel Altolaguirre:
Eredj

Az álmaimban nincs hely ahhoz,
hogy élhess. Nincs bennük helyed.
Itt álom minden. Belevesznél.
Eredj, éld máshol életed,
hiszen eleven vagy. Hogyha érc és
kő lenne minden gondolat
fejemben, mondanám: maradj.
De tűz és felleg valamennyi, 
mint kezdetben valamikor
a lét-nélküli ősgomoly.
Eredj. Itt nincs számodra élet.
Az álmaim elégetnének.

Fordította: Baranyi Ferenc

2013. július 5., péntek

Christine Busta: Olajfa Korfu szigetén

Chritine Busta: Olajfa Korfu szigetén

Egyik barátom Korfu szigetén,
én nem voltam jelen,
írás és pecsét nélkül,
csak úgy bizalomra
vett egy olajfát nekem.

Ott áll a fa az öböl peremén
s azóta már legbecsesebb tulajdonom,
oly igen enyém, mint semmi más,
mivelhogy nem tartok rá igényt.

Nem tudok törődni,
nem fogom látni soha életemben,
de létezik.
Tudom, hogy néz a hajók után, 
szállást ad a szélnek és a fénynek,
idegeneket vendégel meg szelíd olajbogyómmal.
Ott messze bárkinek
könnyedén vendégjogot adhatok,
és az én fa és tenger nélküli 
ablakom éjjel, nappal 
csupa érkezés és elindulás.

Évről évre szebb lesz az én olajfám
Titokban már azt kutatom,
ki örökölje.
Hogy Korfumat elérje,
nem kell neki végrendelet.

Fordította: Hajnal Gábor



2013. június 21., péntek

Denise Levertov: Milyen vad hajnalaink voltak

Denise Levertov:
Milyen vad hajnalaink voltak (részlet)

Milyen vad hajnalaink voltak
itt első éveinkben
mikor a házból meztelen szaladtunk
ki a magas fűbe a ház mögé pisilni
s a hegyek fölött fényszerpentineket
láttunk kék és lángszín lobogókat (olyan kéket
amilyen Lilith a teljes napsütés Évája mellett) -
A hajnalcsillag alatt micsoda arany szárnyak 
kápráztatták szemünket
miközben harmat-hűvösen ágyunkig botladoztunk
aludni míg hasunkra süt a nap!

Fordította: Mezey Katalin

2013. június 20., csütörtök

Arturo Onofri: Mily suttogástól...

Arturo Onofri: 
Mily suttogástól...

Mily suttogástól reszket az aranyló

éj mérhetetlen pusztasága? Fent az
égbolt ívén folyó dől át nyugodtan:
szárnyak s ömlő melódiák folyója,
a hajnal tájai felé özönlik.

S a szent szépségek, lám, kibátorodnak

a tündöklő hullámok felszínéig,
álmot lehelnek a halandók össze-
kínzott lelkébe, szerteszórva benne
a kékség boldog, tiszta nevetését.

Az áradat keletre nyúlik, addig,

hol már a nap tajtékosan verődik
örök partjaihoz az éjszakának:
éji folyó: zenévé oldja át a
fény, majd a föld alá hanyatlik útja.

Fordította: Csorba Győző


2013. május 21., kedd

Robert Desnos: Sarkunkon a szó

Robert Desnos: Sarkunkon a szó

Megöngyilkolsz engem készségesen
És mégis én hallak meg téged egy napon
Megismerjük egyszer ezt az eszményi nőt
És lassan majd ajkára havazok
És esőzni is fogok, mégha késő leszek is
mégha szépidő leszek is.
Ma nemigen szeretitek a szemünket
és kicsordul az a könny persze ok
nélkül és szorongás nélkül.
Anélkül.

Fordította: Somlyó György

2013. május 15., szerda

Else Lasker-Schüler: Szerelmi dal

Else Lasker-Schüler: Szerelmi dal

Jöjj hozzám, itt az éj - alszunk összefonódva.
Magányos virrasztás elfárasztott nagyon.
Egy madár szárnyra kél, hajnalban dalra nyílt a torka,
aludtam még álmaimmal vívódva.

Minden forrásnál nyílnak kék virágok,
szirmukon szalmavirág-kék szemedbe látok...

Jöjj hozzám, itt az éj, szállj csillagfogatodba
és sátramban szerelmem betakar.
Égi ládákból holdak szállnak ki porozva.

Mint két ritka állat hulljunk szerelmi nyugalomba
e világ mögött, magas nád alatt.

Fordította: Hajnal Gábor

2013. május 9., csütörtök

Eugéne Guillevic: Káprázat

Eugéne Guillevic: Káprázat

Nem szárny ez s nem madár, nem szél, csak éjszaka,
Csak a nem létező neszek káprázata.


Fordította: Somlyó György

2013. április 25., csütörtök

Octavio Paz: Hullámzás

Octavio Paz: Hullámzás

Ha te borostyánszínű kanca vagy
Én a vér útja vagyok
Ha te az első hó vagy
Én a hajnal üszkének szítója
Ha te az éjszaka tornya vagy
Én izzó szeg a homlokodon
Ha te a hajnali dagály vagy
Én az első madárfütty
Ha te kosár narancs
Én az obszidián-kés
Ha te a szikla-oltár
Én a szentségtörő kéz
Ha te a part szegélye
Én a kizöldellő nád
Ha te a felkelő szél
Én az eltemetett tűz
Ha te a vizek szája vagy
Én a moha szája vagyok
Ha te a felhők ligete
Én a balta mely belecsapódik
Ha te a meggyalázott város
Én az eső amely megszenteli
Ha te a sárga hegycsúcs
Én a zuzmó rőt karja rajt
Ha te a kelő nap az égen
Én a vér útja vagyok

Fordította: Somlyó György

2013. április 11., csütörtök

Louis Aragon: A szeretet nem puszta szó

Louis Aragon: A szeretet nem puszta szó

Midőn rámleltél olyan voltam mint egy kivetett kavics a parton
Mint valami fura dolog amit senki se tud mire tartson
Mint régi szextánsra tapadt moszat amit partra hajít a dagály
Mint köd amely kéretlenül az ablakra ül s be-beszáll
Mint mások-hagyta rendetlenség egy szállodai szobasarokban
Mint ünnep utáni reggel a téren szétszórt zsírpapírokban
Mint potyautas aki a vonat-lépcson kuporog
Patak amit eltérítettek útjából a gonosz parti lakók
Erdei vad mely az autók reflektorába belekábul
Éjjeli őr aki hajnalban hazatart robotából
Mint rossz álom mely a börtön homályában sehogyse oszol
Mint madár mely őrjöngve verdes a házban ha fogoly
Mint gyűrű piros nyoma a megcsalt szerelmesek ujján
Mint egy kocsi amit sorsára hagytak állva az utcán
Mint egy eltépett levél mely a szél szárnyán tovaszáll
Mint lesülés a kézen amit otthagyott a tavalyi nyár
Mint téveteg tekintete annak aki érzi messzire tévedt
Mint podgyász amit a megőrzőben ottfeledének
Mint egy ajtó vagy ablak ami nyitva maradt valahol
Mint a seb melyen a villám a fába s a szívbe hatol
Mint egy kő mely az útszélen ott marad emlékeztetőnek
Mint baj mely mint a véraláfutás nem szüntethető meg
Mint hiábavaló hajókürt a távoli tengeren
Mint kés emléke a húsban amely nem múlik el sohasem
Mint elcsatangolt ló amely inna s a mocsár körül ődöng
Mint vánkos amely lázálmas éjjelen összegyűrődött
Mint káprázó szemmel a napra szórt durva szitok
Mint a harag ha látjuk hogy a földön semmi se változott
Úgy leltél te rám az éjben mint egy szóra mely jóvátehetetlen
Mint a csavargóra ki aludni az istállóba hevert le
Mint ebre amely nyakörvén másnak a nevét viseli
Mint egy régvolt emberre aki zajjal és dühhel telis-teli

2013. március 7., csütörtök

Paul Éluard: Itt élni

Paul Éluard: Itt élni


Tüzet raktam, mert elhagyott a kék ég,

tüzet, hogy barátom legyen,
tüzet: legyen mivel a téli éjbe vágnom,
tüzet, hogy élni jobb legyen. 


Neki adtam, amit nekem adott a nap,
erdőt és patakot, szőlőt és búzaföldet,
fészket és madarat, a házat s kulcsait,
virágot, bogarat, prémet s ünnepeket.


És csak a pattogó lángok dalából éltem,
csak melegük jó illatából;
mint elsülyedt hajó, min összecsap a hullám,
és mint aki halott, csak egy elemben éltem.

Fordította: Somlyó György

2013. február 17., vasárnap

Liliane Wouters: Száraz fa


Liliane Wouters: Száraz fa

Égj! Hamvamra gondolok ma,
ha az erdők intenek,
de felel gyengéd dalukra,
ó, tűz, titkos éneked. 

Megszülettem, hogy e barbár
misén, tiszta ünnepen
vadabbul a fogoly vadnál
falon zúzzam a fejem.

Szeretem a láng hevében
szökő glóriát, furán
csap fel a mámor, a szégyen:
a tűz üdvözli urát.

Égni. Üszkösít a vérem,
nincs árnyas zug testemen,
megfogan-e, ha megérem,
dús talajban gyökerem?

Só, kevéske víz, teremni
tudnék sívó homokon,
de nem lelkesít növényi
béke, csak a vége vonz. 

Nyoma sincs fénynek, melegnek
testemben seholse, lám,
a kövek bár szenderegnek,
mindnek a közepe láng.

Zöldelljetek, bamba ágak,
így rendelték istenek,
én égre tartom kiszáradt,
lobogó ág-végemet.

Fordította: Lackfi János

2013. február 13., szerda

Simon Márton: British Petrol

Simon Márton: British Petrol

Budafok, Tétény, Móricz és Csepel-Háros
Ferenc, József, Lipót, Teréz meg Erzsébet város
Gellért, Feri, Szép és Német, Kovácsi és Solymár
Bosnyák, Hősök, Város és Nép. Na hol voltál, hol nem voltál?

Ez Budapest, az a fő, talán tényleg jobb Pécs vagy Szeged,
de neked ez a város, ez a sors, ezt nyerte a sorsjegyed
Romkert Gettó Rózsadomb a Riótól a Ráckertig
olyan mintha cinkelt lenne, de kaparhatod bármeddig
Ez a város egy Herendi, csak nem látod a lomtól
Pest félálom-barkóba, ami önmagára gondol
Budapest Ádám és Éva, épp almatortát esznek
egy keresztrejtvény, ahol minden megfejtés az, h „b.meg„
Pest végtelen pasziánsz, és a gép csal vagy 100 éve
Pesten csak amit elejtesz, az kerül a helyére
majdnem Kasszandra, hiszel neki, pedig mindig téved
Pest az utolsó pohárra a legelső érved,
Pest egy Instant Kőleves, Mumus, Szimpla, Szóda,
Pest kettőfélben benne van 96 óta
Mélypont a Gödörben, Dohány, Fény és retró
a 2070ben átadott négyes metró
Pest kínai tetoválás, ne kérdezd mi, elég a látvány
mert maximum tavaszi tekercs, bár azt hitted, h őszi sárkány,
Pest egy celeb, aki egyszerre két mozgássérült helyen áll,
Pest egy megőrült nyugdíjas, valami királyról kiabál
a Duna gyöngye, szép, színes, szecessziós gésagolyó
két tucat bronzcipő, és két tucat nosztalgia hajó
Kossuth térde, Blaha Lujza, szeles Moszkva, vérmező
Pest egy valaha legendás, ma már csak rákos rendező,
Pest szavazás, dönt helyetted, hiába tartózkodol
a szabadság, ami hatvan éve összesen egy darab szobor
Pest kétmillió főszereplő, és ki tudja, mi még
egy Mundruczó rendezte Terminátor 2 remake
Pest egy öreg, gégemetszett, hazudozó koldus
de akkoris adnod kell neki, hogy nyugodtan alhass
Pest egy nagy üveg lekvár aljában elbújt szilánk
egy eretnek időjós, akit kitagadott Aigner Szilárd,
itt mindenki jobban tud és kicsit jobban gyűlöl
itt te is túlélsz, bár nem látod a parkot a fűtől
Pest szétszakadó szatyor, kevés vagy, hogy elbírhasd
egy 13 éves kurvára spóroló kisnyugdíjas,
egy keleti aluljáró, ami sehonnan visz sehova
Pest a Krsna, ZP, KP, LMP, Stex, Jehova

Itt voltál boldog. Hajnali panelerkély 10 éve, Rákoskeresztúr,
itt kerülgetted a kutyaszart, sétálva éjszakákon keresztül,
paráztál a nyugatiban hogy megkéselnek párszor,
voltál éjjeli városliget, tó, állatkert, sörsátor,
nézted a sötét Városmajort sokáig, félmeztelen
kikezdett veled egy 60 éves nő a hetvenégyesen
hallgattál tesco-s nejlonszatyrot zörögni a Citadellán
elsétáltál rohamrendőrök közt, a kutya se figyelt rád
vártál nőt Móriczon, Moszkván meg a Jászain sokat
néztél mindenkinél magányosabban Jóbarátokat,
locsolgattad más virágát, ettél ingyen és túl drágán,
benézett ablakodon a vár, a hetedik ker., meg a sátán,
túl sok helyen ébredtél, de a lényeget átaludtad -
hogy ha mellényúltál, Pest volt a védőháló alattad

Pest a véredbe kerül, és te odaadod neki, vedd el,
Pest naponta 2 millió orgazmust színlel,
mert senkit nem szeret viszont, de ha megölöd is meghatároz –
hát hogyan viszonyuljon az ember a saját anyagához?

2013. január 31., csütörtök

Salvatore Quasimodo: És mindjárt este lesz

Salvatore Quasimodo: És mindjárt este lesz

Ki-ki magában áll a Föld szívén,
szívébe szúrva egy-egy napsugár,
és mindjárt este lesz.

Fordította: Rónai Mihály András

2013. január 29., kedd

Csoóri Sándor: Arcomra sárt kenek

Napok, hetek…
                      A csillagos ég homokóra;
megfordítja egy kéz, fogy az időm.
Arcomra sárt kenek: ne ismerjetek rám,
ha találkoznánk moziban, utcán, hegytetőn.


Hiába vártam:
                       nem vagyok, aki voltam,
aki látta a fákat megszületni,
vérben úszni a halottakat
s elképzelte, hogy a világgal egy napon,
mint zsebtükrével, magára marad.

Nem a nap jött el, nem az a csönd,
hanem a szél: mellem kosarát földöntő szerelem.
Csak a homály bandái jöttek:
részeg vadászok át a földeken.
Csak a tortahab-szájú szónokok,
csak a papírzsák-fejű rémek;
rikkancsok, háborús földrészeket lobogtatva,
ágyúcső-trombitát hangoltató zenészek.

Csak a szemhéj alatt összetorlódó keresztutak,
ártatlan holtak, elcserélt fejű társak,
tévedéseim,
szégyeneim, mint hosszú gyászmenet
számon kérő kezei hazának és családnak.

Kőrózsák világtalan szeme tapad szememre.
Így nézek én is magamba, világtalan.
Együtt van minden: életem és halálom,
csak az nincs sehol, aki ezt elviselje.

Jules Supervielle: Közel álmodlak-e vagy távol


Jules Supervielle: Közel álmodlak-e vagy távol

Közel álmodlak-e vagy távol: egy nekem,
mindig határozott vagy és cáfolhatatlan,
szemem láttára lesz belőled zene, dallam
s már lát a fülem is, épp úgy, mint a szemem.

Úgy élsz bennem, akár ha itt állnál előttem,
szíved oly dallamos, oly nyílt; és néhanap
hallom, amint dobogsz halántékom alatt,
mikor mélyeimen átsurransz eltűnőben.

Fordította: Rónay György

2013. január 27., vasárnap

Illyés Gyula: Hunyt szemmel

Illyés Gyula: Hunyt szemmel

Mihelyt a szemem nyitva van, 
lehunyom rögtön önmagam:

nyomban nem leszek semmi sem,
csak szem, csak világ-teli szem.

De ha szememet lehunyom,
én nyílok ki: birodalom,

földrész leszek, oly végtelen,
határaim sem érhetem.

Zenit-Nadir: pólusig ér
lábam és fejem közt a tér.

Kedvemre utazgathatom,
bíborszín folyamaimon,

zuhogókon, erdők, mezők,
szorosok, zord csúcsok között;

hol se nappal, se éjszaka,
se nyár heve, se tél hava.

Bíborszín táj fölött híven
egyenletesen süt szívem.

És idő sincs s a képzelet
sejti az örök életet.

2013. január 23., szerda

Lackfi János: Véletlen

Lackfi János: Véletlen

csomizom a ruciba
a habtestem
tinibugyi gumija
bemélyedten 

kukisali parival
az étrendem
szoli moci tekila
az én trendem

koviubi pörivel
a kedvencem
lekipali csokival
jaj vétkeztem

fusizik a fatim is
a műhelyben
vegyigyümi üviben
a sparhelten

depizik a szaniban
a mutterchen
dobi cigi dugiba
a farzsebben

könyi szivi nehari
ha tévedtem
lityi-lötyi pasival
azt végleg nem

vidikazi zacsiban
a víkendem
csörizi a telimet
a véletlen

2013. január 21., hétfő

Eugéne Guillevic: Látni

Eugéne Guillevic: Látni

Tisztábban kellene
Végtére látni már
Úgy tenni a dolgokkal
Ahogy a fény csinál

Fordította: Somlyó György

2013. január 19., szombat

Vaskó Péter: A legdrágább lány az északi kikötőben


Vaskó Péter: A legdrágább lány az északi kikötőben

- nézd a nőt, lúdbőrösek
a hidak, amerre jár,
és követné mohón
minden kis kavics,
izgatott esők
simogatják haját
- bárcsak tehetném
mindig magam is -

2013. január 18., péntek

Dsida Jenő: Vallomás

Dsida Jenő: Vallomás


Élek, mint szigeten.

Mindennap térdre kell
hullanom. Kivüled
semmi sem érdekel.
Kihülhet már a nap,
lehullhat már a hold,
e zengő túlvilág
magába szív, felold.
Édes illatai,
különös fényei
vannak. És szigorú
boldog törvényei.
Mit máshol ketyegő
kis óra méreget,
itt melled dobaja
méri az éveket
s ha szólasz, mindegyik
puhán, révedezőn
ejtett igéd ezüst
virág lesz kék mezőn
és sóhajod a szél,
mely fürtjeimbe kap
és arcod itt a hold
és arcod itt a nap. 

2013. január 9., szerda

Paul Éluard: És egy mosoly

Paul Éluard: És egy mosoly

Az éj sohase teljes
Higgyétek el, ha mondom.
Mindig marad
A bánat mélyén is egy nyitott ablak
Egy ablak mely világos
Mindig marad egy álom, ami virraszt
Vágy betölteni, csillapítani éhség
Egy jó, egy tiszta szív
Egy kitárt kéz, egy nyílt baráti kéz
És figyelmes szemek
S egy élet, amit meg kell osztani.

Fordította: Somlyó György

2013. január 7., hétfő

Paul Éluard: Előszörre

Paul Éluard: Előszörre 
(részlet)

Megmondtam neked a fellegekért
Megmondtam neked a tenger fáiért
Minden hullámért a madarakért a lomb közt
A zaj kavicsaiért
A meghitt kezekért
A szemért mely arc lesz vagy tájék
S az alvás a szinei egét adja neki
A kiivott teljes éjszakáért
Az utak rácsozatáért
A nyitott ablakért egy fedetlen homlokért
Megmondtam neked a gondolataidért a szavaidért
Minden simogatás minden bizalom továbbél.

Fordította: Illyés Gyula 

2013. január 1., kedd

Raymond Queneau: Tanuljunk látni


Raymond Queneau: Tanuljunk látni

Mályvaszín búzamezők és vérvörös kaszálók
kéklő fatörzsek okker vagy barna lomb
zöld birkák sárga kecskék ezüstös tehenek
higanypatak és ólommocsár
kandiscukor-tanya csokoládé-istálló
hát mért ne mért ne mért ne mért ne

Fordította: Lackfi János